CUBANA

Szóval a hely, ahol Szkalli mindösszesen vagy hét hónapja dolgozik, s hallomásból bizonyosan jól ismertek Ti is, a Bar Cubana, Waterloo, Lambeth, Dél London....

Már lassan 2 hónapja volt szerencsém pincérnői állást kapni a bárban, s lassacskán ráeszmélni, h bírja Pu ezt az éjszakai munkát és végtére is h bírja ilyen jól...

Mindenekelőtt csekkoljátok le: www.cubana.co.uk.
(A parties címszó alatt a floorplanra kattintva van vagy két fotó...)

Kezdjük ott, h az egész managment folyton kész van... Dolgoztam már egy pár helyen felszolgálóként, de ilyen káoszt sehol sem láttam, ami itt van. Legkendvencebb managerünk, aki férfi mivoltja ellenére a legegyszerűbb "punci vagy fütyi?" kérdésre kétkezét feltartva, ugrálva a hímvesszőre voksolna, Nicholas, a 37 éves Venezuelai bevándorló.
Nagyszerű főnök, érdekes módon, rendkívül pozítivan csattan homoszexuális beállítottsága. Maszkulin, dominánsan is fellépni tudó, bárkit kihajít ha túl részeg, s ugyanakkor feminím vonásai megteremtik azt az intuíciót, ami munkáját olyan becsülni valóvá teszi... Észreveszi ha fáradt vagy és megérti ha megjött, kiszagolja ha fáj a szíved és minden jól végzett nap után megdícsér, mint Erzsike néni, mikor elsőosztályos koromban szépen írtam a nagy T betűt...
Egy jó pár managerrel volt már dolgom, voltak jobbak, rosszabbak, Nicho, a tökéletes főnök. Személyisége valamely kémiai vegyülete mindkét nemnek egy olyan finom vonalon haladva mely őszintén utat enged mindkettőnek de mindig annak, amelyikre épp szükség van...

Itt ép a 37. szülinapján szarrá szívva partizik:

(a jobbon Nicho, a másik oldalon Jair, és bár nem tudom mi lehetett valaha kettejük között, szinte biztos, h látták már egymás kukiját... Jair is homo egy kicsit, és minden gesztikulációja és mozdulata olyan, mint aki a Will és graceből sétált ki... Mellesleg imádjuk, mert egy idióta állat az is!!!)

A főfő manager, Andy, aki brit, és sajnos nincs róla képem, annyi idős, mint jó apáink, egy drogos állat, és ezért mindig vidám. A fizetések számolásánál van h 50 fontot lefelejt, van h 200zal többet számol. Nem panaszkodunk, csak mindig utána számolunk. Ha kevesebb szólunk, ha több, kussolunk. :) És mindenki boldog.

Rengetegen dolgozunk a Cubanaban. Diákok, parttimosok, összesen lehetünk vagy 30an, itt vagyok már egy ideje, de még mindig van olyan arc, akin meglepődöm, h ez mit keres itt.

A bárban Angival dolgozik egy lengyel csaj, Anita, aki 32 éves, a férjével jött ki, két gyerekét maga mögött hagyva a nagymamánál, és tulajdonképpen rájuk dolgoznak a hapsijával. Anita mindig szomorú, egyébként egészen szép, már olyan lengyel módjára... Sóhajtozik, és tekintete mindig szenved. Mintha valami orosz realista regényből sétált volna ki, ő maga egy megtörhetetlen, erős nő készreírt karaktere, élete melankólia és várakozás, odaadó szerelem.
A férje (aki gyakran bejön érte éjszaka) a kommunista kalászt lengető paraszt (meglehetősen csinos though...) hasznos tagja a társadalomnak, az arca szelíd és becsületes, tűrőképessége és alázhatósága a csillagokat éri, és olybá tűnik szerelmes a feleségébe.
Kissé tragikomikus, mégis jóleső kép kettejük látványa, ismerve a háttértörténetet, végtelenül tisztelem csajt, mégha annyira nem is kedvelem.

Jair is, akiről említettem már az előzőekben a pult mögött nyomja. Mindig nagyon stylos, fényesre borotvált, szemöldökének íve greta garbótól ihletett tökély, gondosan szedve, soha egy kallódó szál... Fantasztikusra hidratált arcán mindig ott húzódik az a kéjenc kis mosoly, mely hogyha az első pillanatban mégsem jönnél rá (ami persze képtelenség) jelzi, h "bibi nekem van egy titkom". Jair 31 éves és már nem szűz. Ahahahahah

Itt lenne még Angéla véghetetlen vágyának kétlábonjáró megtestesülése, a brazil liberális párt elnökének "kicsi" fia, Bruno...

De erről csak annyit mondok, mert nem tudom mennyit szabad, és Púp megint beharagszik majd a térdére fektetve megint elveri a seggem, és még az előző torture nyomai is látszanak rajtam, igaz részint Gábor harapásnyomai, de azok a véres vörösre hurkásodott csíkok Agresszívangéla kezének nyomai. Félek.

Bruno nemtom hányéves, de a bárban dolgozik, és most hazautazott délamerikába.



Én a flooron, Nichoval dolgozom közvetlenül, mint a főpincéremmel és csak spanyolul beszélő velem idős csajokkal.
A kedvencem, aki gyönyörű és csókolnivalóan édes kis picsa, Raquel, aki az én nőkről alkotott képem netovábbja. Spanyolhon gyermeke, az angol tudás a yes és no között kedvéhez képest mozog, de mindenesetre köszönhetően mindenki által belátható verbálisan igen jól fejlett kommunikációs készségemnek, bármiről el tudok mostmár vele beszélgetni, és apránként a spanyolt is kifundálom lévén szinte mást sem hallok. Kettőnk közt tátongó szocializálódási különbségek légüres tere ellenére, szerelmesek vagyunk, és bár a dolog színtisztán plátói, nagyon régen találkoztam már emberrel, akinek társasága megmagyarázhatatlanul szükséges lételemem...
Raquel.

Itt van még Laura, aki Raquel barátnője szintén tüncimók kis kolleginám, kevésbé mozgat meg, de azért nagyon szeretem...


És akik még ki nem maradhatnak...
Először is Patricia, aki pincértársam. 34 éves faszéhes kanca, értelmes, szellemes, venezueli és elvált. Csodanő. Senkire sem mondtam még ilyet, de azt hiszem példaképem lehetne... (ha akarnám h legyen nekem olyan...)

Végül de nem utolsó sorban Barbara, aki Nicholas unkohúga a bárból... Ösztövér ordibálós vérbeli mediterrán picsa, aki úgy kalimpál, mikor idegesen oszt valakit, h még spanyolul is szószerint értem mi a baja... (A jobbon)

És a férje Juan, aki nyugodt, kiegyensúlyozott és tiszta szívű... A kedvencem a konyháról...




Hát így hirtelenfelindulásból ennyi... Már régóta tartoztam nektek egy informatívabb beszámolóval.

Egyébiránt működünk, néha egészen hepik is tudunk lenni...
Tsók, muldör