Saturday, December 30, 2006

Ujra itthon a nagy csapat

Kedves langosorszag- lako vakarekok!

Elore szeretnek elnezest kerni az ekezetek miatt, de sajnos epp kifogytunk beloluk.
Egeszsegben, szeretetben, becsuletben megerkeztunk, bar mar a fasz kivolt az utazassal, EGGGGESZ NAP csak utaztunk es utaztunk es utaztunk es utaztunk es utaztunk es utaztunk es utaztunk. Kelloen unalmas es faraszto volt, bar egy csomo extra kellemetlenseget megusztunk, mivel Popper kanija ki vitt minket a repterre, es meg sort is vett nekunk.
Amit ez uton is szeretnenk megegyszer megkoszonni, es csak hogy lassa milyen halasak vagyunk, ugy dontottunk a maximalis jutalmat kapja tolunk, a megakituntetest, ami csak csak nagyon keveseknek es azok kozul is csak a nagyonagyon kivalasztottaknak adatik meg. Es bar ilyet csak minden masodik szokoevben teszunk, ha epp egyben all a jupiter a mars az uranusz es a K-pax, jelenesetben hajlandoak vagyunk kivetelt tenni, de mindenkinek lapos a pofaja, mert MOST UTOLJARA, es csak neki.

tarattaram, ezennel feltuntetjuk a nevet a blogon:
MATYAS

Nem kell am elszallni, ennel tobbre is kepes vagy! Ha legkozelebb jobban belehuzol, akar az egesz nevedet is kiirom (de mindenesetre megjegyzem).

naszoval itt vagyunk, jol vagyunk ettunk, ittunk, kakiltunk, aludtunk, miegymas...

tul sok irni valonk egyenlore nem akadt, talan az egyetlen ujsag, h nem lesz melom, mert a ceg manager ausztraliaban felmondott es a fonokomnek ket het mulva vissza kell utaznia veglegesen, amire eddig is keszult, de nem ilyen surgosen es egyebkent is szopaaaaas. Kicsit azert kapora is jott, mert epp fel akartam mondani, de azert nem gondoltam, h sorspajtas ennyire odasegit nekem, mert ez most igy tul gyors es nem lesz pinzem. Majd megoldom. bizniszelni akarok, menni fog. Ezzel majd kessobb felkereslek titeket szepsorjaban.

Angi is jol van, epp itt bugybureli a kormeit mellettem, mindenkit csokol, meg puszil, megminden.

Tovabba szeretnenk elmondani nektek, hogy kurva jooo volt titeket latni, meg megolelgetni, es rajonni, hogy azert tenyleg hianyoztok am, nem csak ugy mondjuk. Na jo, meg Csuth is. Jolvanna.
Csak az a kar, hogy CRAZYLILA-t nem tuttuk megszorongatni. (neki uzenem, h az ajandekat keresse a batyamon. A batyamnak uzenem, hogy ha legkozelebb otthon lesz keresse meg a lilu ajandekat, az iroasztalomon van a nagy kupiban, rozsaszin csikos doboz, de lehet, hogy mar becsomagoltam, akkor viszont nem tudom, de ott van, es jo nagy doboz, azt tessek valahogy lilukanak eljuttatni. Na. Koszike)

Szoval husvetkor talakozunk, elore szeretnem bejelenteni a nagy attrakciot, miszerint mind ki lettetek valasztva a nagy kegyre, es eloben is korul csodalkozhatjatok a faszim tokkkeletes feneket, merhogy viszem, h jol megmutassam nektek.

Holnap szilveszter, bulizzatok, mi is bulizunk, gondolunk ratok es millioszor puszikalunk mindenkit. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA



Sunday, December 03, 2006

KÖZ-KELETI FELHÍVÁS

Lédíz end dzsentlömeeeeeeeeeen!
Attensön, Attensön!

(dobpergésdobpergéstrombitaszó: tamtatamtaaaam, türütttürűűűűűűm)

Misz Andzséla Dszáááál end Megamisz Thámöra Denksz Hángöribe örájvolnak on dö 15-én a diszembörnek, szó jú, áör dír barátaim mászt tu készüljetek ama szofisztikétid partira vics iz a bigeszt lesz evör mióta szán van az szkájon.
Bizony-Rilííí.

Az ívöntön a follóving hírességek várhatóak:Herr Jager, a nagy Szervác


Plum úrasszony őnagysága, a helyi primadonna


És nem utolsó sorban Mr.Buborékos, szuperhős a szomszédos megyéből.


Amit nem hozhattok:
Akinek nem inge, ne vegye magára, de ha esetleg valakinek lenne (amit erősen kétlek ismervén titeket) ne hozza. A belépésnél motozás lesz, úgy is lebuktok, ha próbálkoztok.

Továbbá:

Nemhozhattok ismeretlen, unalmas, dagadt faszfejeket sem,
kivéve PERSZE, ha véletlenül úgynéznek ki, mint...

Ő,

...vagy Ő...

Rrrr....

A program szimpla és szokványos:


Addig iszunk, míg így nem nem nézünk ki...

MAJD....

Gyorsan ráiszünk, míg nem a fentiehez hasonlóan nem érezzük magunkat.

Dióhéjban ennyi.
KÉRLEK TITEKET továbbá, jelezzétek, hogy mindezen terveket lehetséges- e megvalósítani, december 16.napján, szombaton, az unicumban -E, vagy sem. Mer ha nem mindenkinek jó, akkor eltoljuk. Mindannyiótokat nagyon szeretnénk már látni, és rettentő boldogsággal töltene el bennünket, ha megtisztelhetnénk titeket elnyugatiasodott jelenlétünkkel, úgy, h hiánytalan lélekszámban megjelentek. (tehát minél többen)
ÉS LÉGYSZIKE, ide írjatok fel a blogra, kommenteljetek,mert akkor egyszerre átnézhetem, h mivan.

Ja és Faszfejcsútnak üzenem, h köszönöm a jókívánságait, kívánom, h pusztuljon el kínok közeppette, a saját vizeletében, véres buborékokat köhögve, és ezt küldöm, CSAK NEKI:



ÉS AKKOR MONDOK MÉG EGY SZIASZTOKOT, A MIHAMARABBI ALKOHOLITTAS TALÁLKOZÁS SZÍVSZAGGATÓÓÓÓ REMÉNYÉBEN.

BY MÜLDÖR



Tuesday, November 14, 2006

_BE-KIÁLTVÁNY-REVÍZÓREKLÁMKELETIAPRÓ--AMITAKARTOK VAGY VÍZKERESZT_

_BE-KIÁLTVÁNY-REVÍZÓREKLÁMKELETIAPRÓ-AMITAKARTOK VAGY VÍZKERESZT_

MINDEN TUDATHASADOTT SUNYI MELLETT ELHALADÓ HALANDÓNAK!

Kedves kimicsodálatos barátaim! Szívecskémnek fontos, annak életjelét hiányoló kisbarátom-lény kerestetik NAGGGGGGGGYON. Nyüzüge, szexis-szexista, kicsitalkesz, de inkább kábulatimádó, frappánsan idiótabaromállat, általában kedves, de leginkább (arcomat-) harapós, ritmusilag fogékony, göndörfejű, csodamasszőr sundorságom
HIÁNYZIK NAGGGGGGGYOOOOOOOOOON!!!!

Aki ismeri, felismeri, vagy megismerni véli, haladéktalanul tudassa hát vele, h szeretném fémgyűrűit a hátamra tapasztva tudni, bőpólós felsőtestére felkapva és/vagy szanaszéjjelátvissza csókolva lenni trágár szája által vala, illetve vicaverza (én isis tenném avagy tehát ugyanaztatokkat vele ám.) Továbba tessenek megölelgetni, venni neki egy sört, adni neki csokit meg cukrot ami ingyen van, megdicsérni a frizuráját, és nyakon nyalni márazonnalsürgőőőőőősen, merhanem, hát nem.

Mind hiányoztok, de SUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUNDOOOOOOOOOOOOR most nagyon. Nincs mert, de csak.

_BE-KIÁLTVÁNY-REVÍZÓREKLÁMKELETIAPRÓ--AMITAKARTOK VAGY VÍZKERESZT_

_BE-KIÁLTVÁNY-REVÍZÓREKLÁMKELETIAPRÓ-AMITAKARTOK VAGY VÍZKERESZT_

MINDEN TUDATHASADOTT SUNYI MELLETT ELHALADÓ HALANDÓNAK!

Kedves kimicsodálatos barátaim! Szívecskémnek fontos, annak életjelét hiányoló kisbarátom-lény kerestetik NAGGGGGGGGYON. Nyüzüge, szexis-szexista, kicsitalkesz, de inkább kábulatimádó, frappánsan idiótabaromállat, általában kedves, de leginkább (arcomat-) harapós, ritmusilag fogékony, göndörfejű, csodamasszőr sundorságom
HIÁNYZIK NAGGGGGGGYOOOOOOOOOON!!!!

Aki ismeri, felismeri, vagy megismerni véli, haladéktalanul tudassa hát vele, h szeretném fémgyűrűit a hátamra tapasztva tudni, bőpólós felsőtestére felkapva és/vagy szanaszéjjelátvissza csókolva lenni trágár szája által vala, illetve vicaverza (én isis tenném avagy tehát ugyanaztatokkat vele ám.) Továbba tessenek megölelgetni, venni neki egy sört, adni neki csokit meg cukrot ami ingyen van, megdicsérni a frizuráját, és nyakon nyalni márazonnalsürgőőőőőősen, merhanem, hát nem.

Mind hiányoztok, de SUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUNDOOOOOOOOOOOOR most nagyon. Nincs mert, de csak.

LOLA!!!

HETEHE!
NEM TOM AZ ÍMÉLCÍMED! TEEEEEEEEEEEEEE AGGGYAD MEG.

Thursday, November 02, 2006

Zuhira várva-semmiküli


Na jó.
Írok. Vendégeink vannak. Két 15éves pesti csajszi, akik még mindig a fürdőben basszák magukat, de mostmár nem bírom sokáig. VÍZ KELL A TESTEMRE!!!!
Faszán vagyunk, bár szkallit alig látom. Sőt csak hétvégén délután, mikor felkel és mielőtt elmegy dolgozni. Meg reggel ahogy alszik. Cső. Má kezd hiányozni.
Szuper melóm van, imádom. Sose hittem volna, h ez valaha bekövetkezik- hátmégvince- de valóbantényleg életemben először: grafikus vagyok. A Contemporary Arts Media-nak (www.contemporaryartsmedia.com.au) dolgozom, mint egyszem grafikus, főállásban, reggel kilenctől (véééééééééééégre) olyan 4ig 5ig, dipendsz.
Jól keresek, imádom a főnökömet, aki mellesleg rendszerváltás előtt ausztráliába diszidált magyar, és járt Cseh Tamással!!!!! Imádom. Majdnem hatvan éves, de egésznap gorillazt hallgat, meg tupacet, laza, friss, vágja a témát. éted.
Úgyhogy most épp nem is lehetnék jobban. Kanim is van:

Látjátok azt az izom- dudort, ami olyan keményre kitartja a pólóját. Nem csalás nem ámítás, az a SEGGE. bizony. Trazsenial.
A kép egyébként apám látogatását hivatott dokumentálni, e jelenetben épp angélát próbálja meggyőzni arról, h kicsit nagyobb hévvel mosogasson, mert akkor kellemesen lebeg a fara, és hogy akkor hátulról nézné.... Apámról később egy új cím alatt...
Megyek zuhanyozni.

Saturday, October 07, 2006

Metropolita metró -életképek 1


Végeztünk aznapra mindennel. Igen, igen. Én és Szkállifej lesétáltunk a kingszkrosszra és fel csattantunk az első metróra hazafelé. Kedvenceim, az éjféli pikadililájn utasai...
A metró mindig tiszta, mert drága. Ékes mancsok fogdossák a kapaszkodókat, akármelyik korlátkát megnyalnám a londoni metrón, de utána a tíz ujjamat is... Ha esetleg retkesfajzatot látni a szerelvényen -ami persze gyakran előfordul itt is...- gazdag retkesfajzat az illető, de legalábbis módos, mert hát itt londonban senki segény... (aki meg az, az inkább haza költözik kínába...).
Ha igazán látni akarod londont menj alá!
Ajtó szusszan, nyílik, belépünk, tömény pia szag! Találunk helyet, lecsüccsenünk. Szemben balra a stationnak háttal két -messziről halhatóan- ausztrál úriember, öltönyben, mégis kábé úgy festenek, mint egy nyolcvanas hímgorilla deréktól lefelé, de tangában amiből kipittyen a fasza. Magyarul ráadhatod, akkor is kilóg a lóláb... Arcuk veres, fülük eláll, kicsit bandzsák. Az idősebbik keze halvány, a testéhez képest aránytalanul kicsi ujjai elvékonyulnak, falfehér ujjbegyekbe futnak, na és mindezen vörös szőr. Nem elég, hogy torzszülöttek, picsarészegek, és minden jel szerint testvérek, de annak ellenére sem beszélnek angolul, h az anyanyelvük.
Visszataszítókorcsvadékmutánsok.
A metró még áll, záródnak az ajtók, a stationon közepes tömeg, minden szokványos, pillanatokon belül indulunk. Hirtelen, hisz miért is ne?, hatalmas koppanás, pontosan szembe velünk egy szőke hajkorona bukik hanyatt a peronra - de várjál- a metróról. Igen barátaim, bizony, a csajszi olyan elszántsággal fejelte oldalba a metrót, mintha legalábbis elé akarta volna magát vetni, csak sosem volt jó tesiből és mire felvette a megfelelő lendületet, az beért. Naggyon keményen oda baszta a fejét, és mire egy egész pillanaton belül már meg is szaladt aladtunk a jármű, csak a sérült köré csordálló hüledezőket láthattuk. Már sosem tudjuk meg mi lett vele...
Mindeközben a két ausztrál ordítva dumál, a koppanásra odafordulnak, de nem nagyon izgatja őket a dolog, egyik szemükön ki, másikon be (kiskancsimarcik). Érthető. Akik a házi koalájukat minden reggel a rendellenes szüléstől lebénult anyjuk testrészeivel etetik, és vacsi után elrágcsálnak egy kenguru seggéből kikotorékolt gyilkosmérgespókot- mondván az istenek úgy akarják- azok már fel sem veszik a metróba csapódó kamikáze szőkét. Evidens.
Kicsit megrökönyödtünk, de már az elmúlt hetek alatt, lassan megszokjuk beteg britannia furcsaságait, minden esetre megpróbáltuk kitalálni, vajon h történhetett ez a szőkével.
Verzió 1.
Nagyon sietett és rohantában eltévesztette az ajtót. A kozmóban olvasott diéta által ledobott kilók után talán azt sejtette átcsusszanhat a zárt ajtókon is, ami eddig oké, de nagybuzgóságában méterekre attól landolt, pontosabban telibe két ajtó közé...
Talán az ablakon akart beugrani, csak elfelejtette, h londonban az nem nyitható, jaigen... és törésálló...
Verzió 2.
Vállalkozószellemű, nonkomformis terrorista.
3.
Megtanították, h mielőtt belép valahova, illik bekopogni...
4. Nekifutásból akarta megigazítani a haját, az üveg visszaverődésében, csak közben kitört a cipősarka...
5. Igazából vak és süket, azt sem tudta hol van, de nagyon sietett, csak sajnos rossz irányba...
6. A17fontos órabért fizető munkahelyéről hazaindulván hirtelen eszébe jutottak az éhező afrikai gyerekek, a mozgó lépcsőn féllábon ugrálva eldöntötte, h férjhez megy az anyjához, de mire a peronra ért egy délszáv opera dúdolása közben meggondolta magát és odarohant a metróhoz, h megnézze ki van bennt.
7. Biztosítási csaló
És végül a 8.
Nem bírta tovább, ki kellett próbálnia...

Elindulunk, belesiklunk a sötétségbe. Az ausztrálok mostanára összevesztek és elültek egymástól. Tőlünk jobbra, szemben ötvenes banya, még a baleset felé bámul, de mire kiesik a látószögből, már le is csuklik a feje, egy szebb jövőrőlálmodva elszenderedik.
Kicsit messzebb két angol lovag, egymással szemben, térdükre könyökölve egymáshoz hajolnak az ülésből és észveszejtve vitatnak valamit. Mondanom sem kell, kezükben dobozos sör. A többszázfontos zakójuk az ölükbe gyűrve, fényesre vaxolt hegyes bőrcipő, tipik nyurga brittek. Iskolázásuk árának 6 jegyű száma a holmlokukra van írva, 20-onévesen milliók folynak át a kezeik alatt a bankban ahol dolgoznak, csak azért metróznak, mert törvénytisztelő britt lévén piásan nem ülnek a BMWbe, előttük és a kezükben az élet, és ők miről beszélgetnek? Na miről? FOCIRÓL. ennyi

Megálló. Kivételesen semmi "extra". Új felszállók. Indiai csaj. Leül. (Na hát gyerekek, ha még láttatok cigányt, nehogy azt higgyétek h mi megússzuk őket, mer ezek itt vannak csak igazán. Bizony megacigányok. Ők A cigányok.) Körbepillog, majd elkezd ostobán kibámulni a kormosaljú szeméből, mint valami katatón.
Őt követi valami bamba fehér pina, leül a roma mellé, majd megérkezik a böszme kopasz fekete, aki neki való éghajlatot választván -méghaittisszületett- ösztönből fázik. A koponyája teljesen embertelen... Gyerekkorában trauma érte, amikor a szülőértekezletre érkező nagyapját (becsületes nevén Csita Abu) az osztályfőnök riasztására állatkerti gondozók hurcoltak el, miután egy banánnal becsalogatták a ketrecbe. Azóta is fél a banántól.
Újabb és újabb "emberek" szállnak útra velünk, meghatározhatatlan hajszínű tarajosok, sápadt írek, vörös skótok, melósruhában felejtődött lengyelek, ékszertől roskadozó törökök, rosszarcú digók, hattttttttalmas picsájú feka anyák és egyéb a fehérnépektől eltérő mindenféle cigányok SZíNES kavalkádja, a mindezeket mostohaapai türelemmel lenéző sovánka divatos angolok, és persze a két még mindig a metrórafejelőcsajon röhögő idióta magyar csitri...
Amikor körbe tekintek intelligencia semmi jelét nem látom, még azon sem aki szemüveges, ámbátor megakad a szemem a már említett "valami bamba fehér pinán" aki könyvet vesz elő, már-már bármely szimpátiát vonzva, mégis mikor jobban megnézem... a könyv frapáns címe csak ennyi: 2girls, 2 worlds, 1 affair. Hagyjuk. ha véletlenül sékszpírt merne venni a boltban, azt is csak azért, mert valahol hallotta már ezt a nevet...

Bizony így suhanunk a feketelyukban minden nap, mi, a brittek, a szláv rabszolgák és a cigányok..
Csak jelzés szinten, minden egyes ilyen "National Geographic Live-showért" 1200forintot fizetek. Csak oda.
Csók

Sunday, October 01, 2006

WORKWORKWORK

Tehát kaptunk munkát egy belvárosi kajáldában, ún. Fuzzy's Grub british foodot felszolgáló, elég drága és igen minőségi helyen. Angit másnapra eltanácsolták, de nem akadt ki, én sem tudom, meddig fogom bírni. A pultban vagyok és szendvicseket gyártok az épp aktuális rendelés szerint, a mocskos tahó öltönyös geciknek. A szendvicsek elkészítésének szigorú szabályai vannak, ha valamit elkúrok, kirughatnak. A belevalók sorrendje rendkívül fontos, nem beszélve arról, h már a vajazás után a pofájába kell tolnom a gecinek, h "iz det oké for jú??" és így tovább minden egyes faxom lépésnél, míg szét nem vágom, be nem csomizom... 11féle kibebaszott szósz nevét kellett megtanulnom, de a mustáron kecsapon, meg ilyen alapvetőkön túl, ott egy raklap, amikről még életemben nem hallottam azelőtt és istentudja miből van. Vannak egyszerűbb gyümölcs dzselík, feketeribizli, meg áfonya, akkor ott a menta, meg mittom én, de akármelyik húshoz, nem ajánlhatom akármelyiket... Na meg kezdjük ott, h van egy csomó gusztustalan dolog, amiket esznek!
Foggalmam sincs miből és hogyan, de készítenek egy marmite nevű gusztustalan barna trutymót, és imádják reggelire vajaspirítósra kenetni velem. Mikor
tréningen voltam megkóstoltatták velem, hááááááááát bazzeg!!!! Ilyen semmihez sem hasonlítható hányingersós, keserű kutyaszar!!!! És azt zabálják rakásra. Mint mondottam foggalmam sincs miből van, de állítólag egészséges... Akkor egyék, akkor sem enném meg, ha a rosszindulatú vaginadaganatom gyógyíre lenne!!!!




Hányinger.
Na meg külön kajákat ajánlunk ebédre. Egyébként isteni frissen sült husokat, mindenféle zöldséggel, meg ilyenek. De nem fogjátok elhinni, ezek a barmok, sültkrumpit tesznek a szendvicsekbe, továbbá ún. stuffingot, ami nem más, mint amivel nagyi megtölti a csirkét otthon, csak ez épp szárazra sütve de annyira, h szószerint morzsányi szemcsécskék csak, és akkor ezt kanalazom a kajájukba.... Vaze. JA!!!! Meg itt van még a yorkshire pudding nevezetű szar, ami életében nem hasonlított pudingra, ellenben 3szor3centis kis lapocskák, amik szerény megítélésem szerint -kostólás és látvány után sem más, mint- morzsanélküli panír. Baromarcúak. Yorkshire pudding egy francokat, sima panír, amiből, még a zsemlemorzsát is kisajnálják. És persze ezt is a szendvicsbe pakolva zabálják. NOOOORMÁLIS? Ja meg az a buzi tea a tejjel?! Hagyjuk is. A kv rettenetes, lefőzök egy sima eszpresszónyit, és azt feltöltöm 2deci forróvízzel, hol a pont?! Értitek. Na jó. Azért vannak finomságok. Én például imádom a pie-jaikat, amik igazándiból húsosak. Eszméletlen leginkább a marhapörkölthöz hasonlító -tehát marha húst- és gombát töltenek a pitébe. Kurva jó. Meg van még a cottege pie, ami krumplipüré és darálthús réteg pitébe sütve. Igazán ízletes, fincsi!!!! Na igen. Alig isznak kólát v ilyesmit, ami persze nagyon helyes, de helyette ilyen biobuzi leveket nyelnek, például az egyik itteni reklámja az innocent juicesnak-avagy ártatlan gyümölcslé- hogy mutatnak egy csomó gyümölcsöt, és akkor mondják, na ezt tesszük bele. Aztán mutatnak mosolygó eladókat, h na, hát akárkinek nem adjuk el, aztán meg sírós képű szakadt maláj v mittomén milyen rabszolgákat kapávalkaszával háttérben rizsfölddel, és mondják, h mi nem velük csináltatjuk. Baszki. És ezért ők az innocent gyümölcslé. Érted. Nagyon gáz. Nem fogjátok elhinni, de egy nap munka után, mikor zárunk, egész, megvágatlan többkilós, barnára sült husokat hajítanak a szemétbe, egész bontatlan kenyerekből tizenkilókat! Soha fogalmam nem volt ilyenekről, de ha valami, na akkor ez tényleg fogyasztói társadalom!!!! Nagyon kész. Néha nap végén benyúlok egy kis pitét, meg egy pár zsemlét, angival elrágcsáljuk vacsira, egyébként mindent kidobnak a picsába. Nagyon kész. A szívem megszakad. Életem összes karácsonyán nem láttam annyi kaját, amit csak most péteken a kukába kúrtak.






???













Egyébként egész jól bírom. Három fehérorosz, egy orosz és egy lengyel csajjal dolgozom együtt, mi vagyunk a kelet-európa szekció. HAHAHAHAHAHAHAH A managerem -avagy főnököm, ami mindenkinek üzletenként van- egy skót srác, Robin, aki talán kicsit lehet idősebb mint én, és hálaajóistennek kurvajó fej, nem úgy mint aki angit kikúrta a nagy boltban. (Merthogy két külön üzletbe kerültünk angival). Még ezt majd befejezem, csak kakikilni kell. Túl sokat beszéltem kajákról.

Sunday, September 24, 2006

Pú&pú


Csak annyira imádjuk magunkat a neten látni...... H Gondoltuk, felpakolunk még egy párképet. Legyen mihez imádkoznotok. Aztán csak finoman a kérésekkel, mert nagyon lefoglal minket a skytv...

Ezt most elfelejtettem megfordítani, de ígyhagyom és majd azt mondom, h direkt volt.

Ha már megint leültem írni, kissebb életképekkel szeretnélek titeket boldogítani, csakhogy lássátok, vajon mivel töltünk egy napot....

Például ezzel... Ez úgynevezett ágyonfekve nézzük a lóbálódó lábainkat és sokat nevetünk egyrakásra, h ez mekkora egyfaszság és ugyan minek csináljuk...

Vagy például szkálli berág rám, és akkor vicsorog, mire én gyorsan lefotózom, majd elszaladok félelmemben...



Vagy alszunk....

Kanapélakó Kameron, aki skót, mint a viszki



Kedves új velünklakók, még kiutazásunk előtt informáltak minket a nappaliban lakozó, furcsa, majdnem homosapiens férfifajzatról, aki kissé perifériára csúszva anyagilag, barátaim segítségére szorult, s így lett tárgyaink egyike a távirányító és a popcornos tál között...

Igen, ő kameron, aki bár nem törpekecske, mégiscsak egy állat.

Itt jobbra, rituális delíriumában látható, plüssasszonyával, amely elengedhetetlen tartozéka egyszerű kis életének. Mondhatni, h Tedi figyeli, h nem jönnek e bobik, míg kamcsibébi teker...

Kevdenc lakótársam -mert hátő lenne az- szókincse talán hagy egy pickó kívánnivalót maga után, mindenesetre akad egy pár értelmezhető mondani valója is néha. Csak h egy párat soroljak fel közülük, kedvencei talán a:
-FUCKSAKE
ennek variációi:-FUCKSAKEMAN or FUCKSAKEFUCK
továbbá:
-WHATSUP, HÖ?!
variációi, úgymint -WHATSUPMEEEEN?!

-WHAT THE FUCK IS UP (ez már egy igen összetett, általában csak akkor hallható, ha épp akkor zuhanyzott és még friss a vérkeringése)
-WHERE IS MY FUCKINWEED MAN, FUCK!
Aztán reggelente a kávé mellé, amihez persze már ropogóssá tekert jointját ízlelgeti, kedvelt kifejezései úgymint:
-FUCKMANFUCK
-FUCKIT'SEARLYBITCH

Mégis kijelenthető h leggyakrabban hozzánk intézett mondata:
BE NICE MAN, JUST BE NICE.
Valójában ez azért lehet a leggyakrabban használtak egyike, mert bármily nehezen is, egy idő után észrevette h megállás nélkül szakadunk rajta a röhögéstől.


Egyébiránt jógyerek. Csipázom.


Az elmúlt napokban sokféle kedves becenevet kapott tőlünk, eleinte volt Kameron Diaz, majd lett belőle kamerúnikicsikecske, viszkifej, hegylakó, és most épp szotyi. A mai nap folyamán fejlesztve: szotyiman, szotyihead, szotykó és egyebek.

Kameron nem bírja a kádban a szőrt.
Furcsamód mindig van söre.
Úgyteker cigit,h közben táncol és a 70es évek slágereit danolja, baby light my fire és egyebek...


Messziről észrevehetően 5évet élt amszterdamban, mindösszesen 3gyereket hagyva maga után.
Most egy thai csajjal folytat távkapcsolatot, akit lelkiismeretesen felhív minden reggel a kanapéról.

CAMERON RULES!!!!!!

A lakás



Szóval, London 3as zónájában, wood greenben kecózunk, egy ilyen tipik téglasorház egyikében. Emeletes, tágas, nagyon bírjuk. Bár épp tegnap verte szét a fürdőszobát két nem normális török munkás, kisebbnagyobb szart csinálva vele, a vízvezetékeken kívül minden jólműköd... (nem elég h ezek a faszok évszázadokon át uralták az országot, még egy kurva csapot sem bírnak rendesen megszerelni!)



Na és akkor kaptunk egy szobát, amiben van egy kisebb franciaágy, amin kényelmesen elférünk ketten. Van itt fiókos szekrény, beakasztós ruhásszekrény, minden mely szemszájnakruhának ingere, egy dohányzó asztal ami szuper h kupit tartsunk rajta, egy a falba mélyesztett polc, amin mütyűrök, sminkek újabb kupi.

A szobánkban van net is, igaz a fiúk egyenlőre az ablakon húzták be a kábelt, de nekem tökre megfelel, most is innen az ágyból írok, kijelenthető tehát, h egyenlőre jobb, mint otthon.

A ház egyébiránt mindennel felszerelt, kurva jó.
A közelben tesco, posta, negyvenezer kisebbnagyobb bolt, mindenfélefajta náció által fenntartva, cikázó pirosbuszok és azokhoz tartozó megállók ötméterenként, 15perc séta a mall, ami ilyen bevásárlóközpont szerű izééé, és csak az itteni akkora, mint az otthoni plaza. Sőt megkockáztatom, h nagyobb.


Van egy pötyöm kis kert, de fasza, mert eddig egész jó idő volt, kicsike esők kivételével, pl most is hétágra süt a nap és pú rövidnaciban festeget kint.


A nappali hatalmas, 1000féle tévécsetorna, csocsóasztal is bejátszik, kényelmes fetrengős kanapé, ezek a fiút tudják, h kell élni!!! Imádom, mert nagyon szupi.

Saturday, September 23, 2006

Ennek kéne a bevezetőnek lenni, csak nem tudom ezt a szart kezelni, na.


Köszjóóóóólvagyunk...
Nagyon működik minden...
Eddig csak buliztunk, voltunk egy kicsit állásinterjúzni, de hamar túlestünk rajta és egyébként is mindenhol jó, de legjobb itt.

<= ez itt ő és én, avagy mi, akik vótunk olyan bátorok ésavagy rátermettek, h nekivágjunk. :)

Sokat gondolunk rátok, na jó, annyit nem, de azért tesszük és mindenkit csókolunk,úgymint: Nunit meg Popit, Lilkót, meg Mesit, meg Cicafijúgábort, meg Sundimundit, Lapcsimapcsit, Meg Décsipetit, meg a bátyámat, meg a húgcimat, meg az egész entájör familijeinket, meg Gerikét, meg Vikár Péééét, meg Vincebát, meg CSirinénit,na jó, az ofőt is, meg Lolát, meg lacikát, meg gabeszt, azt a faszfej csútot, meg Zsuzskót akit láttam h előbbivel smárolt, meg zozót, akit nagyon várunk, és ÁRONT!!!, meg jesszus, de kurvasokan vagytok, asszongya, hogy ankát meg évát, meg mindenkit na... Esküszöm, ha valakit kihagytam, nemazér, csak nemjut eszembe a neve... BE FOGOM PÓTOLNI



báj

Thursday, September 21, 2006

Az aputólkapottmárványosnyelű kisbicska sikertelen dezertálásának rövid története



19én hajnalban, épp éjfél után indultunk Nyíregyházáról a Balatoni „reptérre”, pontosabban Sármellékre, ami hajdan katonai reptér lehetett, mivel a hipermodern -németuristáknak kitalált- csodabilding körül lebombázott, időrágta-fűbenőtte-mindenféle bunkerségek tátonganak, várva, h valami rendező majd jól forgat bennük valami horrorfilmet (de legalábbis valami jó véreset)... Mer’ egyébként elég rémisztőek.

Na aztán elkezdtünk becsekkolni, amivel semmi gond nem volt, egészen addig, míg a szekuritikézipoggyász-kapualattátsétálós részen kiszúrták -nemistudomhogyan?!!- Gaál Angéla Rozália neszeszarában: nevezett személy kisbicskáját. Kissé fogyis, ámbátor mindvégig józanmód fürkész és felelősségteljes biztibá'nk ezt jelezte, miszerint, idézem:

-Van egy kés a táskájában, tud róla? - ezt a tudrólát, már kicsikét gúnyosan...

Erre Angi -persze- elképed, majd tipikus hangsúlyával, a frekvencián, amin csak akkor búg, amikor tudja, h rosszat csinált:
- Ja! - aztán meghogy - Én kivettem…- felém fordul, majd vissza -vagymégsem?....dekivettem....vagyottfelejtettem? ....denem, hát tuti kivettem- arcán egyre több a kérdőjel.

Aminőn kisbarátnőm imígyen tépelődött vala, kedvesfogyibiztibá már elő is varázsolta ama könyörtelen márványos nyelű kissé használtasan rusztikus kiskést a sminkek, körömreszelő, alapozó és egyebek kozmetika illatú kavalkádjából. Amire angicicabébi:

- Jaaa!…- és akkor rám nézve - akkor tényleg benne hagytam.- Arca kissé megoldódik, mint aki habár lebukott, immáron biztos a dolog, s legalább a bizonytalanság tovatűnt. Majd oda senderített egy bocsit a szekufejnek, aki azzal át is adta a bicskát angiapunak.

Az indulásra várva, 400forintos eszpresszóm felett azon tűnődtem, vajon mi az, ami ilyenkor, egy esetleges „fegyver” felbukkanásakor végigfuthat a kevéssé-értelmes ámbátor határozottanfürkész- szekuhaverunk szűziesenegyszerű tudatán? A világban a sorok között is terror fenyeget, mint tudjuk ma már európában született és nevelkedett (stikában turbánban alvó) alik és abdulok leselkednek az ártatlan tvelőtt- dzsánkfúdzabáló- hitetlenekre… Emberünk missziója, -lévén reptériszekubá- mindezen veszélyforrások minimalizálása, fenyegető szituációk megakciózása.

Végig fut hát angicica apró kék sminkesbatyuja ama bizonyos átfürkésző szerkentyűn, melynek pontosságával már csak az a bizonyos bigbrother és vesébelátó-jóanyám versenyezhet, és akkor hirtelen ott, a rengeteg már unalmassá vált cigitamponzsepikulcstelefon körvonalak között, megjelenik Ő. Ő maga, A Kiskés.

Emberünk szemében ekkor mohó fény csillan, igen, most, ezen percen érkezett el a pillanat, amikor fenyegetőveszélyt háríthat, amikor végre megmutathatja, és igen tehet valamit a világ biztonságáért, az utasokért, a légtérért és igenésigenésigen, majd most ő…

És akkor ránéz a veszélyes táska veszélyes gazdájára, s szinte mindene beleremeg az akcióba, végre!!! Mikor méltóságteljesen, és rendkívülhatározottan felteszi a kérdést:
- Egy kés van a táskájában, tud róla? – közben érzi, érzi az ösztönt mely belülről marja az izmait, miért, ugyan miért kérdezem, hisz csak ráugrok, leteperem, hátra szorítom a kezeit és akkor elkaptam. Megvan az elvetemült, a gazember, kémnő, tetű.

De persze le is nyeli hirtelen támadt noriszos indulatait, bár nem szívesen, s az agresszív beavatkozás víziójának elillanása után, valami egészen új és friss érzés önti el… Hisz fegyelmezett maradt, ahogy tanulta, ahogy kell. Hirtelen jogi bekezdések villanak fel előtte, minden amit tesz helyes és emberhez méltó, fajtája csúcsán áll immár, kimért és hűvösen udvarias. Igazi katona. Immár történhet bármi, ő itt áll, minden porcával jelen van, az eset jegyzőkönyv pontossággal a fejében. És csak áll. Előtte a majdnem tettes, kezében annak majdnem gépre vitt majdhogynem géptérítő kiskése, s az akárlehetettvolna terrorcselekményis- demégsem – tény szikrázó büszkesége.

A kiskés kiiktatódik, az utasok ártalmatlanra akciózva fel szállnak a gépre, s amikor az London felé véve útját eltűnik az égen, a flájbalaton repterén nem marad más, csak a becsület, a tisztesség, a hősiesség, és az a rengeteg, kifogyhatatlan, puha toalettpapír a csillogó, légfrissítő szagú wcben, ahol még ha el is van dobálva valami, azok csak a németek lehettek…

Így maradtunk hát árván és oltalmatlanul (bicskátlanul) a hatalmas és veszélyes Londonban… Én pedig ott és akkor újra rádöbbenhettem, h kivel is fogok én összeköltözni, egy teljesen idegen világvárosban… Egy majdnem tettessel, akinek épphogycsaknincs kése…



Ez a flybalaton reptér egyébiránt habár van papír a mosdóban, elég tré, illetve faszbunkók voltak, és talán mondhatom, h nem hozzáértők. A csekkolásnál a picsa anginak véletlenül odaadta valami ismeretlen faszi útlevelét, senkitől egy jó szót nem hallottunk, fapofák voltak és folyamatosan úgy éreztem, nem szeretnek engem. Persze bekaphatják. Csak úgy megjegyzem, ha valaki arra felé vetődne, neadjisten repülne a flybalatonnal, tudja mire számítson.



írtaésrendezte:muldör