Back to life!

Ígérem mostmár rendbeszedem magam!
Bár az elmúlt jó pár hónapban mást sem hallottatok, csak legkedvesebb belsőszorongásaim tüneti sípolását, most oda jutottam, h lépek.

Ma reggel rápofoztam kettőt A orcámra, és mondtam is, h "mostmáraztán!". Évekig is foroghatok ugyanazon questionökön, s valahol a továbblépés azokon lenne a válasz. (legalábbis most épp ezzel próbálom kihúzni magam beteges önsajnáltató világmagyarázataim depresszív mindennapjaiból...)

És ma beszéltem Ágival, nem is tudom miért de eléggé el halogatva a dolgot, és bele olvastam a blogjába, és rájöttem, h ő él én meg nem. És arra is, h igaza van, és valahol ösztönből hátulról sokkal okosabban és éretebben él, mint én hiszem, h képes lennék rá...

Talán mindig ezt szerettem benne, hónapok után, egy kis csettel, még szavak nélkül is képes rámutatni, h mit kell tennem. Lényéből adódik. Köszi, popi!