Lapos mamájának üzenem, h emez, itt fent épségben megérkezett már jó régen, eleget eszik, még annál is többet iszik, a cigiről még nem szokott le, de tervezi, h pár év múlva tervbe veszi, lefekvés előtt fogat mos, és egyenlőre kisebb epilepsziás rohamoktól eltekintve engem és Szkállit is jól tűr, közérzete általában jó.
Szkálli itt még épp örül, de a harisnyáját, amit sikerült elszakítanom és megpróbáltam eldugni előle, ( hátha nem veszi észre,) ma megtalálta és ha hazajön - mivel épp, elhivatott tudóskutató lévén, most is épp dolgozik- tuti úgy kikapok, h már előre félek.
Lapcsinak néhanapján kisebb honvágya támad, ilyenkor láposiszörnyé változik, és szenvedélyes porkrumplipüré készítésbe kezd, és a lábujj körmei rekord méretűvé növesztésével napokig tüntet a mókusok szociális esélyegyenlőségéért...
Szkipi szemmel láthatólag jól érzi magát angolhonban, bár még meg kell szoknia, h az ágyat, most egy extra, nála szőrösebb egyénnel is kénytelen megosztania rajtam kívül. Nem rég mostam ki, sokat simikélem, és még pizsamát is kapott, h illetéktelenek ne érinthessék felsőbbrendűségéről tanúskodó fenséges szőrzetét... Vau.
"Tedd a pofád az ablakpárkányra!" (londoni história x)
No comments:
Post a Comment